Történelem mindenkinek

Triaonnal kapcsolatban mindig csak arról beszélünk, hogy a csúnya nagyhatalmak átvertek bennünket, és hogy a gonosznemzetiségi propaganda szétverte a Monarchiát. Ezzel szemben a magyar történetírás mélyeket hallgat arról, hogy a dualizmus utolsó éveiben a magyar politikai elit gyakorlatilag szétverte a magyar hadsereget. A századvég boldog békeidős hangulata sok politikust ragadtatott pacifista hangulatra, nem vették észre, hogy a nagyhatalmi imperializmus hamarosan újabb hároúhoz vezet. Tisza István miniszterelnök hiába óvta a magyar közvéleményt attól, hogy belemenjen az ellenzék követeléseibe, nem hallgattak rá. Az első világháborút egy félkészületlen osztrák-magyar regurális haderő várta. S reménykedett a gyors győzelemben.

Talán meglepődik a Kedves Olvasó, de a történelemnek nincs semmiféle legvégső lényege, vezéreszméje, nincs lelke, mondanivalója. A történelem nem más, mint az emberi cselekedetek összessége és a belőlük levonható következtetések, összefüggések felállítása. Aki úgy közelít a történelemhez, hogy az valami tudományokon túli, mélyebb mondanivalót hordozó szubsztancia, az könnyen abba a csapdába eshet, hogy valami mélyebbet keres ott, ahol az nincs. A történelem- az maga élet. Így, egyszerűen. De éppen azért, mert a történelemnek nincs önmagában lényege, éppen ezért nyilvánvaló, hogy történelemnek egyetlenegy " vezére " "mozgatója" lehet, mégpedig Isten. Az Ő akaratát pedig nem látjuk, nem tudjuk. Csak cselekszünk, a magunk feje szerint. Jobb híján.