Történelem mindenkinek

A Népszabadság 1957.január 1-i számának vezércikkében olvashatók az alábbi mondatok: " Noha a szovjet hadsereg jelenlétével a proletárhatalmat védi, ittlétük mégis sérti egy szuverén állam népének nemzeti önérzetét. Az 1957-es esztendő ilyenformán nemcsak a nehézségek elleni küzdelemnek és azok leküzdésének, hanem a kibontakozásnak és az új, virágzó szocialista Magyarország kiindulásának esztendeje lesz." Érdekes, hogy pont a hiperkommunista újság, a Népszabadság írt ilyet!

Ismerjük a náci könyvégetésről szóló fényképeket, filmeket? A németek sajnos már jóval korábban, 1914-ben is égettek könyveket. 1914.augusztusában, az első világháború hajnalán német katonák felgyújtottak egy könyvtárat a Belgiumban található Leuven városában, mert ott szerintük orvlövészek rejtőztek. Az egész világ elítélte a barbarizmust, csak a német értelmiség nem. Meg voltak félemlítve ugyanis. Nem kellett tehát Hitler a barbarizmushoz.

Egyes weboldalakon szereplő egyes emberek azt állítják, megtanítják a fizető jelentkezőket táltosnak lenni. Mintha az olyan egyszerű lenne! A táltos nem azért lesz táltos, mert Ő úgy akarja, hanem azért, mert erre választotta őt ki valami égi hatalmasság. A magyar történelemből is tudjuk, hogy a "táltosság" egy adott közösségen belül öröklődött, nem pedig mindenféle haszonleső nímand tanította pénzért a táltostanoncokat, mint valami szakmunkásképzőben. A táltos több, mint egy szakma. A táltos: szellemi vezető.

A legújabb történeti kutatások szerint Hunyadi Mátyás királyunk éves jövedelme kb. 800 000 arany volt. Ebből mintegy 500 000 arany ment el a Fekete Sereg fenntartására, további 100 000 a reneszánsz udvar fenntartására, az összes többi állami feladatot pedig a maradékból kellett megoldani. Igaz, akkoriban kevesebb állami feladat volt. Az oktatást megoldotta az egyház, kórházak még nem voltak, úgyhogy kisebb volt a teher az uralkodó vállán. Attól tartok, a maradék 200 000 aranyat Mátyás egyszerűen a saját céljaira fordította. Így tett minden derék középkori uralkodó. Mert miért ne?

Él a világon egy Sorin Radu nevű román történész, aki szerint a két világháború közötti Románia demokratikus ország volt. Nem szeretném a román kollégát kiábrándítani ábrándos ábrándjából, elvégre mindenki szereti - pontosabban: sok ember szereti- saját hazájának történelmét szebbnek látni és láttatni, mint amilyen az valójában. Minden érzelmi tényező ellenére sajnálattal ki kell jelentenünk: A két világháború közti Románia nem volt demokrácia ( ezt leginkább a kisebbségi magyarok érezték), mint ahogy Magyarország sem volt az, meg Franciaország sem, sőt, még a skandináv államok sem voltak demokráciák- a szónak abban az értelmében, ahogy azt manapság használjuk. Remélem, ezzel nem mondtam újdonságot. És nem vagyok elfogult.

Igen. Szemere Bertalan, a reformkor, az 1848-49 -es forradalom és szabadságharc egyik hőse, a Batthyány-kormány belügyminisztere, utálta Kossuth Lajost, a reformkor, valamint az 1848-49 forradalom és szabadságharc másik hősét. Előfordul az ilyesmi emberek között. Vajon mi irritálhatta Szemerét Kossuthban? Valószínűleg az fajta, sokszor végiggondolatlannak tűnő politizálás, mely KL-t már a reformkorban is jellemezte. Kossuth igazi radikális volt, Szemere nemes volt, és mérsékelt. Ez már önmagában elegendő ok az utálathoz? Talán nem. De akkor, abban a légkörben sok reformer veszélyeztetve érezte a reformok által elért eredményeket Kossuth radikalizmusától. Deák is ezek közé az aggódók közé tartozott, Szemere is.

A Kr.e.4.században a görögök rájöttek, hogy fizikai munkát végezni nem éppen a világ legkényelmesebb elfoglaltsága. Xenophón az Oikonomikosz című művében leplezetlenül le is írja: a afizikai munkás nem ér rá társasági életet élni és közügyekkel foglalkozni, ezért veszélyesebb. Az értelmiség tehát már az ókorban szépen, ügyesen elvált a  társadalom többi részétől. Igazság szerint jól tette, de azért nem kellett volna alsóbbrendűnek tekinteni a fizikai munkásokat.

Miért nem Ybl Miklós építette a Csokonai Színházat? Hát azért, mert Debrecen vezetése megint szűklátókörűnek bizonyult. A pályázatot eredetileg Ybl nyerte, de aztán a semmiből előbukkant bizonyos Szkalnitzky Antal, merthogy a városi tanács szerint Ybl pályázat nélkül nyert, és az mégsem járja... Szóval, Ybl megsértődött, hogy mi a fenének kell neki, a Nagy Építésznek bármire is pályázni, és bemondta a sértődöttet, úgyhogy maradt az említett csókos úr. A színházat mindenesetre 1865-ben átadták, közel 40 százalékkal túllépve az eredeti költségkeretet. Bizonyos dolgok már a 19.században is meghatározott módon működtek...