Dávid király a szégyentől félt

Aki elolvassa a 25. zsoltárt, annak is Károli-féle fordítását, többször találkozik a szégyen szóval. Nem pusztán a mai értelemben vett megszégyenülésről van szó. Egy ókori király számára az volt a legnagyobb szégyen, ha Istene elhagyta őt. Gyakran előfordult, hogy az ilyen királyt népe egyszerűen megölette.
Dávid valószínűleg ezt ( is) akarta elkerülni.
A magyar történelemben is akad efféle epizód: honfoglaló Álmos fejedelmünk Erdélyben rituális gyilkosság áldozata lett. Öreg is volt már, ráadásul az Etelközben maradt népre rátámadtak a besenyők, a köznép tehát úgy érezte, hogy Álmostól elpártoltak az istenek, ideje átküldeni őt a túlvilágra.
Ezután lett a magyar nép fejedelme Árpád.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hitlert a szovjetek ölték meg?

A magyar hadsereg leépítése

Éhínség a második világháború után