Ki volt a legnagyobb magyar kommunista besúgó?
A képzeletbeli címért több történelmi személy is harcba szállhat: Rákosi, Gerő, Révai, Kádár, Kun Béla. Nálam a vezető helyet egy Altomáré Iván nevű illető viszi el. Altomáré az első világháború után került szovjet ( illetve: akkor még orosz) hadifogságba, és annyira megtetszett neki az orosz föld és nép, hogy úgy döntött: nem is jön haza. A Szovjetunióban élt, még a sztálini tisztogatásokat is sikerült átvészelnie, s a messzi idegenben azzal töltötte napjait, hogy rendszeresen beárulta a helyi hatóságoknak az ott élő magyar emigránsokat. Magyarán: spicli volt.
Altomáré túlélte a harmincas évek nagy szovjet tisztogatásait, melyben többek között Kun Béla is életét vesztette. Sztálin elvtárs aztán a második világháború után hazaparancsolta. Szagoljon egy kis magyar levgőt, ha már ott született. Lehet, hogy jót tesz neki.
Altomáré Iván itthon is folytatta kedvenc elfoglaltságát: besúgói tevékenységét. Senki és semmi nem kerülte el a figyelmét. És nem félt senkitől.Pontosabban: nem félt senkit besúgni.
Egy ízben még magát a nagy Gerő Ernőt is feljelentette szovjetellenességért. De áldozatai között volt Rákosi Mátyás is, őt is beárulta a szovjet nagykövetnél, miszerint Rákosi elvtárs szovjetellenes kijelentést tett.
Altomáré Iván a mai fogalmaink szerint szociopata elmebeteg volt. Paranoiásan üldözött mindenkit, és úgy vélte, az ő feladata mindenre és mindenkire odafigyelni, nehogy " elhajoljon" a hivatalos irányvonaltól. Az ilyen emberektől hemzsegett a huszadik századi magyar politika. Küldetéstudatos elmebetegek irányították Magyarországot- és a többi kommunista diktatúrát. Még Kádár János is, akit pedig a gulyáskommunizmus és a reálpolitika atyjaként szoktak aposztrofálni, még ő is szenvedett ettől a betegségtől. És nem volt, aki meggyógyítsa. A saját népe a legkevésbé.
Altomáré túlélte a harmincas évek nagy szovjet tisztogatásait, melyben többek között Kun Béla is életét vesztette. Sztálin elvtárs aztán a második világháború után hazaparancsolta. Szagoljon egy kis magyar levgőt, ha már ott született. Lehet, hogy jót tesz neki.
Altomáré Iván itthon is folytatta kedvenc elfoglaltságát: besúgói tevékenységét. Senki és semmi nem kerülte el a figyelmét. És nem félt senkitől.Pontosabban: nem félt senkit besúgni.
Egy ízben még magát a nagy Gerő Ernőt is feljelentette szovjetellenességért. De áldozatai között volt Rákosi Mátyás is, őt is beárulta a szovjet nagykövetnél, miszerint Rákosi elvtárs szovjetellenes kijelentést tett.
Altomáré Iván a mai fogalmaink szerint szociopata elmebeteg volt. Paranoiásan üldözött mindenkit, és úgy vélte, az ő feladata mindenre és mindenkire odafigyelni, nehogy " elhajoljon" a hivatalos irányvonaltól. Az ilyen emberektől hemzsegett a huszadik századi magyar politika. Küldetéstudatos elmebetegek irányították Magyarországot- és a többi kommunista diktatúrát. Még Kádár János is, akit pedig a gulyáskommunizmus és a reálpolitika atyjaként szoktak aposztrofálni, még ő is szenvedett ettől a betegségtől. És nem volt, aki meggyógyítsa. A saját népe a legkevésbé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése