Az itáliai szabadságharcosok és a társadalmi program

A történeti irodalomban mára közhellyé vált, hogy a 19.századi olasz ( pontosabban: itáliai) szabadságmozgalmaknak és azok harcosainak nem volt társadalmi programjuk. Azaz nem foglalkoztak a polgársággal, az egyre inkább nyomorba süllyedő parasztsággal. És- ebből adódik a helytelen következtetés- ennek a hiányosságnak köszönhető az, hogy a Csizma 20.századi történelme ennyire ellentmondásosan alakult.

Mazzini, Garibaldi, Cavour és a többi, 19. századi itáliai forradalmár, katona, politikus, államférfi- nevezzük, ahogy éppen akarjuk- egyetlenegyet akart: egységes Olaszországot. A nemzet egyesítése minden másnál fontosabb volt, még a parasztság helyzetének javításánál vagy éppen a szabadkereskedelem bevezetésénél is. A risorgimento korában a nemzeti probléma sokkal előbbrevaló volt, mint a jólét. Ezért van az, hogy az egységes Olaszország létrehozásárt küzdők kiáltványaiban, írásaiban oly kevés szerepet kap a társadalmi kérdés. Úgy voltak vele, hogy a belső bajokat majd azután oldják meg, hogy lesz egységes államuk.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Nézd meg ezt az oldalt is:sajtoszemle.blogspot.com

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hitlert a szovjetek ölték meg?

A magyar hadsereg leépítése

Éhínség a második világháború után