Belgium, a nem-nemzetállam
Hosszú bejegyzés, de ne félj tőle, nem harap!
Mi, közép-európai magyarok, kissé értetlenkedve fogadjuk, miket beszélnek a liberális képviselők Brüsszelben. Nem értjük, miért akarnak egyesek Belgiumból vezényelt egységes, nemzetekfölötti Európát.
A válasz, mint mindig, most is a történelemben keresendő. Belgium 20.századi történelmében.
Belgium második világháború utáni történetére a flamand és vallon etnikum közötti politikai harc nyomta rá bélyégét. A politikai elitek a hatvanas évekig igyekeztek minél több jogot és lehetőseget kiharcolni az általuk képviselt flamand illetve vallon népcsoportnak.
Aztán rájöttek- pontosabban: úgy döntöttek- hogy ez nekik nem fog menni. A politikusok és a nép belefáradtak a több évtizedes meddő flamand-vallon nyelvi és kulturális küzdelembe. A politikusok feladták az egy állam-két nemzet koncepciót, és valami harmadik út-félét igyekeztek megvalósítani.
1993-ban Belgiumban államreformra került sor. Kimondták, hogy Belgium nem flamand és vallon nemzetből, hanem " régiókból és közösségekből" áll. Nincs tehát sem flamand, sem vallon nemzet, sem flamand és vallon választópolgár, csak régiók és közösségek léteznek.
Így aztán nem számít nekik, hogy milyen etnikum lakja az adott régiót. Lehet az muszlim, kínai, vietnami vagy guineai, mindegy. Egy-egy adott régiónak mindenképpen megvan a maga politikai képviselete, mindegy, hogy kik laknak ott. Sőt: a helyi vezetőknek még előnyére is válhat a multikulturalizmus, mert aki Afrikából érkezik, az sem flamand, sem nem vallon, neki ez a régió-elv tökéletesen megfelel, sőt: mondhatni, mindegy. A helyi születésű elit pedig a bevándorlók által stabilizálja hatalmát.
A belga példa aztán ragadós lett. Egyes német politikusok is felismerték, micsoda remek lehetőség számukra az, ha nem a választópolgárt, hanem egy régiót és közösséget kell képviselni. Mindegy,ki lakik ott: ők ellátják azt a feladatot, amire felesküdtek: képviselik a régiót. A régióban lakó muszlimot éppúgy, mint a kínait, a vietnamit, a vallástalant, a vallásost ( ez utóbbit a legkevésbé). Ha egy adott régióban megtelepszik egy új közösség ( például iszlám vallásúak), akkor a választott képviselőnek az ő érdekeiket is képviselni kell.
Akár tetszik, akár nem.
A belga példa pedig futótűzként terjedt Európában, A nem-nemzetállam egyre több liberális agyában ültette el a bogarat.
Az egyént, az őslakót leértékelték, az idegent, aki megtelepszik, felértékelték. Mert ők egy újabb közösséget hoznak létre, akiket aztán képviselni lehet. Nem baj, hogy nincs választójoguk: ott élnek, ahol élnek.
Hogy aztán ezeréves keresztény kultúra megy tönkre? Nekik nem számít. Ők teljesítik, amire megbizatást kapnak. Képviselnek mindenkit. Szerintük ez így jó.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Eladó ház Hencidán ( Magyarország,Hajdú-Bihar megye): 06 70 208 38 74
Nézzél blogot:sajtoszemle.blogspot.com
Mi, közép-európai magyarok, kissé értetlenkedve fogadjuk, miket beszélnek a liberális képviselők Brüsszelben. Nem értjük, miért akarnak egyesek Belgiumból vezényelt egységes, nemzetekfölötti Európát.
A válasz, mint mindig, most is a történelemben keresendő. Belgium 20.századi történelmében.
Belgium második világháború utáni történetére a flamand és vallon etnikum közötti politikai harc nyomta rá bélyégét. A politikai elitek a hatvanas évekig igyekeztek minél több jogot és lehetőseget kiharcolni az általuk képviselt flamand illetve vallon népcsoportnak.
Aztán rájöttek- pontosabban: úgy döntöttek- hogy ez nekik nem fog menni. A politikusok és a nép belefáradtak a több évtizedes meddő flamand-vallon nyelvi és kulturális küzdelembe. A politikusok feladták az egy állam-két nemzet koncepciót, és valami harmadik út-félét igyekeztek megvalósítani.
1993-ban Belgiumban államreformra került sor. Kimondták, hogy Belgium nem flamand és vallon nemzetből, hanem " régiókból és közösségekből" áll. Nincs tehát sem flamand, sem vallon nemzet, sem flamand és vallon választópolgár, csak régiók és közösségek léteznek.
Így aztán nem számít nekik, hogy milyen etnikum lakja az adott régiót. Lehet az muszlim, kínai, vietnami vagy guineai, mindegy. Egy-egy adott régiónak mindenképpen megvan a maga politikai képviselete, mindegy, hogy kik laknak ott. Sőt: a helyi vezetőknek még előnyére is válhat a multikulturalizmus, mert aki Afrikából érkezik, az sem flamand, sem nem vallon, neki ez a régió-elv tökéletesen megfelel, sőt: mondhatni, mindegy. A helyi születésű elit pedig a bevándorlók által stabilizálja hatalmát.
A belga példa aztán ragadós lett. Egyes német politikusok is felismerték, micsoda remek lehetőség számukra az, ha nem a választópolgárt, hanem egy régiót és közösséget kell képviselni. Mindegy,ki lakik ott: ők ellátják azt a feladatot, amire felesküdtek: képviselik a régiót. A régióban lakó muszlimot éppúgy, mint a kínait, a vietnamit, a vallástalant, a vallásost ( ez utóbbit a legkevésbé). Ha egy adott régióban megtelepszik egy új közösség ( például iszlám vallásúak), akkor a választott képviselőnek az ő érdekeiket is képviselni kell.
Akár tetszik, akár nem.
A belga példa pedig futótűzként terjedt Európában, A nem-nemzetállam egyre több liberális agyában ültette el a bogarat.
Az egyént, az őslakót leértékelték, az idegent, aki megtelepszik, felértékelték. Mert ők egy újabb közösséget hoznak létre, akiket aztán képviselni lehet. Nem baj, hogy nincs választójoguk: ott élnek, ahol élnek.
Hogy aztán ezeréves keresztény kultúra megy tönkre? Nekik nem számít. Ők teljesítik, amire megbizatást kapnak. Képviselnek mindenkit. Szerintük ez így jó.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Eladó ház Hencidán ( Magyarország,Hajdú-Bihar megye): 06 70 208 38 74
Nézzél blogot:sajtoszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése